A bambusz (csu) a kínai élet hétköznapjainak is a leghasznosabb fája, hiszen épületfának és csáklyának egyaránt alkalmas, de a költészetben is gyakran emlegetik: „Hogyan lehetnék meg egy nap is uraságod nélkül?...” – aposztrofálja egy költő – az ecsetnyélre utalva. A bambusz csemege (rügyét eszik), de papírt is készítenek belőle, bambuszpálcán lovagol a gyerek, az újévi tűzijátékhoz a rakétát és durranó „békát” bambuszcső adja, s ezer egyéb dologra használják. Lecsüngő levelei okán a szegénység, alázat, hajlékonysága révén az állhatatosság, örökzöld volta (és soványsága) miatt pedig az életkor s az aggastyán jelképe.

Közkedvelt alapanyag, nemcsak teherbírása, hajlékonysága, kopásállósága különleges, de igen jól megmunkálható, dekoratív és nem utolsó sorban környezetbarát.

Egy bambuszerdő néhány év alatt teljesen megújúl, ellentétben a hagyományos lombhullató és tűlevelü erdőkkel. Néhány termékcsoport a bambusztermékek igen széles palettájáról: Burkolatok, beltéri és kerti bútorok, játszóterek, árnyékolók, lakberendezési tárgyak, háztartási cikkek, dísztárgyak, étkezési segédeszközök (tányéralátétek, evőpálcák, bambuszgőzölők).

Ezen kívül egyre nagyobb teret hódítanak a bambuszból készült textíliák is, törölközőket, ruhadarabokat, háztartási törlőkendőket is készítenek már belőle.

Ázsiában az építkezéseknél kizárólag ebből készül állványzat, mert bizonyos magasság fölött az acél állványzat összeroskadna, csak a bambusz bírja megtartanai önmagát.